Forrás: 444.hu
„… A 80-as években, a technológia hajnalán a kompakt diszkeket gyakorlatilag elpusztíthatatlannak tartották. „Elképzelhetőnek tartom, hogy ha késsel karcolgatod a felszínét, azzal nem teszel jót. Akár el is pusztíthatod, ha elnyomsz rajta egy szivart. De ha lekvárt borítasz rá, nem lesz semmi baja” – reagálta például az EMI egyik szóvivője az első brit CD-gyártó, a Nimbus lemezkiadó saját kutatásaira. A Nimbus vizsgálatai során arra jutott, hogy a lemezek többsége nyolc-tíz éven belül magától megsemmisül.
A Nimbus már ebben a kutatásban leírta a jelenség két legszembetűnőbb tünetét, a lemez felöletének elfelhősödését vagy szilánkosodását. És az okot is megtalálták a fényvisszaverő optikai réteg lebomlásában. Ezt a réteget ugyanis gyakran lebomló festékanyagból készítették. A fényvisszaverő felület tulajdonságainak megváltozása pedig lehetetlenné teszi a CD használatát. A lejátszó nem tudja leolvasni a lemezen tárolt adatokat, mert a lézerfény nem verődik vissza az olvasóra.
Ez a probléma különösen gyakori az írható CD-knél, mert ezekben szerves festékanyagokat használnak. A DVD-R lemezek ezen belül is különösen sérülékenyek, mert ezeknek nagyon fényérzékeny az adattároló felületük. Az ilyen lemezek élettartamát nagyban meghatározza, hogy hogyan rögzítették tartalmukat. A gyengébb minőségű felvételek gyorsabban semmisülnek meg.
A DVD-k fényvisszaverő felülete amúgy tartósabb, ezekkel más probléma adódhat. Ezekben a fényvisszaverő rétegeket polikarbonát lemezre nyomtatják. De a fényvisszaverő felület és a polikarbonát váz közti kémiai kölcsönhatás miatt a rétegek szétválhatnak.
A lemezrohadás komoly probléma. Nem becsülném le azokét sem, akik mondjuk fényképeiket archiválták CD-ken, pláne azokét, akik drága pénzen vásárolták össze lemez vagy filmgyűjteményüket, de egyéni veszteségeken túl ez a közvagyont is érinti. Az elmúlt évtizedekben közgyűjtemények százai archiválták CD-ken, vagy egyenesen konvertálták CD-kre gyűjteményüket. Mint például a New York-i közrádió, a WNYC, ami 2000-2007 között kizárólag a mai tudásunk alapján már a legsérülékenyebbnek tűnő CD-R formátumban archiválta adásait.
Ők most egy nagyprojekt részeként mentik le az adatokat ezekről a lemezekről, a folyamat során új ismereteket szerezve a lemezrohadásról is, hiszen egy több mint húszezer, azonos márkájú, ugyanazokkal a beállításokkal rögzített, megfelelő körülmények között tárolt lemezt elemezhetnek ki az átírás során.
A közgyűjteményekben dolgozó levéltárosok szerencséjére a tapasztalatok szerint még egy sérült lemez se menthetetlen. Michele Youket, az amerikai Kongresszusi Könyvtár konzerválási szakértője szerint még ha javíthatatlan meghibásodás is van a lemezen, az adatok javát vissza lehet állítani. Sőt, nagy részük még le is játszható, mondta Smithnek. Ez jól jöhet akkor, amikor átírják biztosabb formátumra a tartalmukat.
Hogy ez a formátum mi lehet? Youket szerint léteznek „levéltári szintű” írható lemezek, vagyis olyanok, amelyek megfelelő körülmények között tárolva évtizedekig is eltarthatók. Kollégája, Peter Alyea a Kongresszusi Könyvtár digitális átírási szakértője viszont azt mondta Smithnek, hogy a szórakoztatóelektronikai cégek aligha fogják hosszú távon támogatni ezt a formátumot.
Gazdaságilag kevés okuk is volna rá. A fogyasztók többsége nem gyűjtő, így a többség hamar átáll a következő formátumra. jelen esetben a felhőben tárolt adatra, amihez különböző szolgáltatásokon át férhet hozzá. „Azzal, hogy fogyasztói szinten kiszorulóban vannak a fizikai hordozók, nem hiszem, hogy a cégek nagyon tépelődnének ezen” mondta Alyea.”
